Hazánkban a szerencsejáték a Honfoglalással egyidős, ám a legelső olyan hely, ahol ténylegesen kulturált formában zajlott a játék, a 19. században Széchenyi István kezdeményezésére megalapított, budapesti Nemzeti Casino volt. Itt rendkívül aktív társadalmi élet folyt, miközben a betérők eszmét cseréltek póker, rulett, kockázás közben politikáról, gazdaságról és az egyéb aktualitásokról. Természetesen azokban az időkben még nem volt szerencsejáték szervezéséről szóló törvény, és adózni sem kellett a nyeremények után. Az első pesti kaszinót több másik követte, és számos nagyobb magyar városban is kinyitották a kapuikat a hasonló intézmények. Mivel mindez a 20. század eleje környékén történt, akkor még szó sem volt offline vagy online szerencsejáték törvényről, és a magyar országgyűlést sem igazán foglalkoztatta a kérdés, hogy megadóztassa-e a szerencsejátékot.
A Budapesten és más nagyvárosokban működő klasszikus, brick and mortar kaszinók „aranykora” a II. világháború végét követő kommunizmus kezdetéig tartott, amikor is az államosítás miatt be kellett szüntetniük működésüket. Az kissé meghökkentő, hogy Magyarország szerencsejáték törvény terén még ezekben az időkben is meglehetősen egyedi álláspontot képviselt, amit csak a lottó és totó játék bevezetése változatott meg – bár ezeknél sem kellett adót fizetni, mert a nyereményadót az állam már előre levonta az elért nyereményekből. Az évek teltek-múltak, jött a rendszerváltás, és vele együtt a szerencsejáték törvény végrehajtási rendelet, amely alapján a Szerencsejáték Rt. maradt az egyetlen hazai szolgáltató. A törvényben persze szó sem esett még arról, hogy mi a helyzet az online szerencsejátékkal, ami meglepő is lett volna, hiszen a ’90-es évek elején még internet sem létezett Magyarországon.
A későbbiekben, a világháló térnyerésével megjelentek a külföldi fogadóirodák és kaszinó operátorok a magyar internetes online piacon. Egészen 2010-ig nem igazán foglalkoztak velük a kormányok. Viszont Magyarországon a 2010-ben hatalmat szerző, kétharmados többségben lévő honatyák úgy döntöttek, hogy kiebrudalják kishazánkból a más Európai Uniós országban bejegyzett szerencsejáték cégeket (miután sikeresen ellehetetlenítették az összes hazai játéktermet, és ezzel több ezer embernek tették tönkre a megélhetését).
Beindult a magyar állami nemzeti ban rendszer, aminek keretében minden külföldi szolgáltatót igyekeztek blokkolni, a webhelyeket elérhetetlenné tenni stb. Mindez remekül működött addig, amíg az Unibet és más operátorok az Európai Bíróságon perre nem mentek a magyar állam ellen, amit megnyertek. Az EU Bíróság kimondta, hogy a magyar szabályozás teljesen jogellenes, mert szembe helyezkedik azon EU-s irányelvekkel, amelyek az online szolgáltatások szabad áramlására vonatkoznak. Ám az Unibet és a vele perközösséget alkotó cégek ennél tovább is mentek, és magyarországi bíróságon is beperelték a magyar államot – ezt a pert is megnyerték a bukmékerek, mivel a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság kimondta, hogy a magyar szabályozás nem egyeztethető össze az EU-s joggal, és kirekesztő – vagyis a hazai internetes szerencsejáték törvény jogellenes.